Varázsceruza

Varázsceruza

VARÁZSCERUZA

  • Van varázsceruzád?
  • Nincs. Mi az a varázsceruza?
  • Bárkinek lehet varázsceruzája.
  • Nem érted, hogy azt sem tudom, mi az?! Akkor miért lenne?
  • Mindenkinek van.
  • Hát nekem nincs. Mutasd meg, hogy milyen a tied, mert ezek szerint, neked van!
  • Nem tudom megmutatni, az nem mindig van velem.
  • Gondoltam. Kitaláltad, hogy rosszul érezzem magam, mert én nem is hallottam ilyesmiről.
  • Miért tennék valami olyat, amitől te rosszul éreznéd magad?
  • Mert irigy vagy rám!
  • Az nem tudom mit jelent.
  • Azt jelenti, hogy haragszol rám, mert nekem több játékom van, mint neked és nagyobb házban is lakunk, meg van medencénk és van Apukám, meg Anyukám is.
  • Azt hiszem értem, de akkor nem vagyok irigy. Te vagy a legjobb barátom és szeretlek. De nem úgy, mint a felnőttek egymást, hanem tényleg! És örülök, hogy neked több játékod van.
  • Te nem szeretnél több játékot?
  • Nekem az Anyukám mindig azt mondja, hogy, ha több játékom lenne, akkor nem is tudnék neki örülni, mert sosem játszanék eleget azokkal, amik igazán érdekesek. Anya azt is mondja, hogy a sokból nehezebb választani, és úgyis lesz kedvencem, a többi porfogó.
  • Mi az a porfogó?
  • Azt nem tudom, de valami olyasmi, amit nem használunk, azokra szokta mondani.
  • Anyukád azért mondja, mert nem tud neked mindent megadni, mint az én szüleim?
  • Hát lehet. Nem vettem észre. Azt hittem, mindent megad! Tőle kaptam a varázsceruzámat is.
  • Akkor mutasd meg! Nincs nálam, csak este tudom használni, mert láthatatlan.
  • Tudtam, hogy hazudsz!
  • NEM HAZUDOK! :(
  • De igen, ami láthatatlan, az nincs is.
  • Anyukám azt mondja, hogy ha valamit nem látsz, azt érezned kell.
  • Mint a szellemeket?
  • Lehet az is. Vagy a falevelek dalát. Anya megmutatta.
  • Ez butaság. Minden reggel látom az autóból a faleveleket, de nem hallom.
  • Én igen, mert amikor sétálunk az iskolába, akkor zizeg a fa és énekel a csalogány meg az aranymálinkó, de azokat sem látom. Erre Anya azt mondja, hallod a levelek dalát? Én csak azt a nagy fát látom, mégis hallom a zenéjét.
  • Megmutatod egyszer?
  • Persze, majd megkérem, hogy aludhass nálunk és együtt megyünk iskolába reggel, és te is hallani fogod.
  • Az jó lenne! Van elég hálószobátok?
  • Igen, nekem is van, meg Anyának is.
  • És, ha ott alszom, akkor hogy férünk el?
  • Nagyon jó lesz, majd meglátod! A szobámban alszol majd, nagy ágyam van, és még Ursát is odaadom, hogy jól aludj.
  • Ki az az Ursa?
  • A macim. Még kicsi voltam, amikor Anya vette nekem. Láttam őt egy játékboltban, mikor oltásra mentünk. Anya azt mondta, ha bátor leszek, megveszi nekem. Képzeld, nem is sírtam!
  • Nekem Anyu mindig azt mondta, hogy ha hisztizek, nem kapok zsebpénzt.
  • Mire kell a zsebpénz?
  • Hogy a házunk melletti boltban Opera bácsinál vehessek reggelit, amíg Apa kiáll a kocsival a garázsból.
  • Opera bácsi?
  • Igen Anyáék hívják így, folyton énekel és idegesíti őket. Neked nincs zsebpénzed?
  • Még nincs, de, ha szeretnék valamit, akkor Anyával megbeszéljük. Meg nekem Anya reggel csinál mosolygós virslit, vagy egértojást, meg pacapalacsintát, még szokott csinálni vicces virágos rétet is. Uzsonnát meg viszek, de mindig ráír, vagy rajzol valamit a szalvétámra.... úgy várom, hogy mit talál ki! Szeretem nézegetni, mind meg van. Van egy nagy füzetem, oda ragasztom ezeket. Majd azt is megmutatom.
  • Jó neked, nekem az Anyukám, mindig fáradt, Apa sokat dolgozik, van, hogy Anya is, akkor még fáj a feje is, de Emili kedves, csak már öreg és mindig elalszik a TV előtt, úgyhogy egyedül fekszem le.
  • Ha nálunk alszol, akkor majd ketten leszünk.
  • De elférünk majd?
  • Majd megmutatom a kedvenc könyveim, meg sokat beszélgetünk és játszom veled olyat, amilyet Anyával szoktam. Akkor álmosak leszünk. Anya azt mondja, ha álmos vagy állva is elalszol, szóval el fogunk férni. :) Meglátod milyen jó reggel, amikor ott a barátod melletted!
  • Az milyen az a játék, amit Anyukáddal szoktál játszani?
  • Bújócskázunk.
  • Azt mindenki szokott.
  • Igen, de mi másba bújunk. Elbújunk egy mesefigurába, és ki kell találni, hogy ki a másik. Amikor Anya már nem tud újat kitalálni, akkor a fejére húzza az egyik nadrágom és megkérdezi: Na hol vagyok? Nagyon vicces, mert azt hiszi, ha ő nem lát, akkor én sem Őt. Tudom ám, hogy direkt csinálja, de én meg úgy csinálok, mintha nem találnám, úgyhogy mindig sokáig kell ülnie a gatyámmal a fején. :) Még azt is megkérhetem, hogyha nem vagyunk álmosak, hogy énekeljen nekünk, azt nagyon szeretem.
  • Szépen énekel?
  • Nem, borzasztóan :D , és még a szöveget sem tudja soha, akkor össze-vissza halandzsázik, és már amikor az sem megy, akkor ráugrik az ágyamra és azt mondja, hogy kénytelen agyon puszilni, vagy alszom most már, mert, ha nem, még a szundiport is kénytelen bevetni. Olyankor mindig vicces.
  • Szundipor?
  • Ja igen, hát az olyan, hogy bokszoló állásba áll az ágyon és elkezdi tekergetni az ökleit, mintha ki akarna ütni, mint egy bokszoló.
  • Képes megütni?
  • Soha, mindig orrba vágja magát és elterül, aztán horkol, hogy lássam, mi történhetne. Szóval nevetünk és mindenki alszik utána.
  • Szerinted csinálna nekem is pacapalacsintát?
  • Biztos, de csak akkor ehetsz belőle, ha kitaláltad, mi az.
  • Miért, mi az a pacapalacsinta?
  • Hát nem olyan kerek, mint a rendes palacsinta, hanem van egy sütőlapunk, és arra dobja rá a tésztát. Mindegyik másképp placcsan szét és másmilyen alakú. Amíg nem találom ki, hogy az mi is lehet, mondjuk víziló, vagy virág, vagy talán fodros felhő, addig nem esszük meg.
  • Szeretnék nálatok reggelizni!
  • Nagyon várom, majd meglátod, milyen jó lesz! Ha hétvégére jönnél, akkor csinálhatnánk rejtélyeset.
  • Azt sem ismerem.
  • Szeretem azt játszani. Anyukám találta ki. Néha két napig is eltart. Izgalmas!
  • Ki nyer?
  • Mindenki. Kódtáblákat készítünk, azokhoz írunk egy kis verset. Abból megtudjuk melyik könyvünkben, melyik oldalon kell használni a kódtáblát. Amit az kiad, azokat a szavakat le kell írni egy papírra. Amikor mindenki megtalálta a saját szavait, akkor leülünk és egyet te olvasol, egyet én és történetet írunk belőle. Sokat lehet nevetni, mert a szavak nem összeillők, sokat is kell gondolkodni rajta. Anya azt mondja, ez a szép benne, értelmet adni az értelmetlennek. Valami olyasmi, hogy ha van egy gondolatod, akkor bármit ki kell mondani, mert arról a másiknak eszébe juthat egy újabb gondolat. Szerinte ilyen a világ is.
  • Ezt nem értem.
  • Szerinte mindennek van értelme csak meg kell találni, mert akkor sosem szomorkodhatsz sokáig.
  • Kipróbálhatjuk!?
  • Alig várom!
  • Apukád hol van?
  • Elment, és nem jön vissza.
  • Mert már nem szeret titeket?
  • De szeret, csak ahol Ő van, onnan nem lehet visszajönni. Nem is akart elmenni. A te Apukád biztos nagyon szeret titeket, ha ennyi mindenetek van.
  • Nem tudom, igen, azt hiszem. Mindig mondja, hogy a lelkét kidolgozza értünk, de nekünk semmi sem elég. Még Emilt is visszük nyaralni, az is sokba kerül. Azt is mondja, hogyha Emili nem lenne, akkor egy perc nyugta sem lenne.
  • Ha Emili mindig ott van, akkor neked otthon is van barátod, igaz?
  • Hát Emilinek is sok a dolga. Főz, mos, takarít, meg locsol is.
  • Anyukád is segít neki?
  • Nem, Anya számítógépezik, telefonál, néha nem is alszik otthon, mert azt mondja, elhúzódik a munka. Apa sokat van üzleti úton, néha hétvégén is. Akkor szokott Anya is még többet dolgozni valahol.
  • Legalább mindenetek megvan, ha ennyit dolgoznak.
  • Végül is igen....
  • Azt hiszem, neked adom a varázsceruzámat.
  • De hát nem is létezik.
  • Létezik!
  • Neked nem kell?
  • Azt hiszem, már nem, neked nagyobb szükséged van rá!
  • És hogy kell használni?
  • Este, ha lefekszel és becsukod a szemed előveszed a ceruzád.
  • De ha nincs....
  • Csak képzeld el és minden este kezdd el színezni a világot olyanra, amilyenre szeretnéd. Írhatsz is vele. Én így beszélgetek Apával. Néha meg ismeretlen országokat rajzolok magam köré, amiket könyvekben olvastam. Van úgy hogy átrajzolom a házunkat. Játszottam már dínókkal is. Néha tengert rajzolok, néha meseországot, néha ötöst az ellenőrzőmbe. Aztán sok barátot rajzolok magam köré, vagy épp énekelek, de nem úgy, mint Anya, hanem, mint az igazi énekesek, vagy hosszú a hajam, vagy kutya vagyok és kergetem a pitypang pihéit .... amit csak akarok! Ettől mindig szépségeset álmodom. Anya szerint, ha szépségeset álmodsz, boldogan ébredsz, és az új nap új élményt ígér.
  • Rajzolhatom azt, hogy testvérek legyünk?
  • Bármit, én már megrajzoltalak magamnak és te vagy a legjobb barátom. Anya szerint el kell hinni amit álmodunk, hátha valóra válik! Ha mégsem, akkor sem kell csalódni, mert mindig eljön az este, hogy álmodhass, és mindig eljön a reggel, hogy remélhess. Ezt mondta Apa is Anyának, mielőtt elment....

 

Sipos Márta